2025. június 24.

Kategória: Környezetvédelem

Fenntartható IT megoldások, zöld technológiai hírek és környezetbarát innovációk.

  • Miért félnek a felhasználók a TPM 2.0 chiptől?

    Miért félnek a felhasználók a TPM 2.0 chiptől?

    TPM 2.0: Biztonsági ugrás vagy szabadságkorlátozás?

    A Windows 11 megjelenésével a Microsoft kötelezővé tette a Trusted Platform Module (TPM) 2.0 chip meglétét a rendszer telepítéséhez. Ez a döntés heves vitákat váltott ki, hiszen sok felhasználó úgy érzi, hogy szabadságát korlátozzák, miközben újabb költségekre kényszerítik.

    De vajon jogosak ezek a félelmek?


    Miért ellenzik sokan a TPM 2.0 chipet?

    A felhasználók főbb aggályai:

    • Régebbi számítógépek kizárása
      A TPM 2.0 viszonylag új technológia, ezért sok régebbi gép nem támogatja. Ez azt jelenti, hogy még ha hardveresen elegendő is lenne a teljesítmény, a Windows 11 telepítése blokkolva van.
    • Adatvédelmi aggályok
      A TPM chip bizalmas adatokat is tárolhat, például titkosítási kulcsokat. Sokan tartanak attól, hogy ezekhez külső szervezetek hozzáférhetnek.
    • Felhasználói szabadság korlátozása
      A TPM megnehezítheti a rendszer testreszabását, egyes alternatív szoftverek telepítését vagy akár az operációs rendszer cseréjét.
    • Kényszerített hardvercsere
      A Microsoft és a hardvergyártók közös stratégiájának részeként sokan úgy látják, hogy a TPM 2.0 követelmény célja az új gépek vásárlásának ösztönzése. Ez felveti a kérdést: vajon valóban a biztonság a fő szempont, vagy a profit növelése?

    Miért keresnek kerülő megoldásokat a felhasználók?

    Akik nem rendelkeznek TPM 2.0 chippel, vagy adatvédelmi megfontolásokból nem szeretnék használni, alternatív megoldásokat keresnek, például:

    • TPM ellenőrzés kikapcsolása
    • Telepítőfájlok módosítása
    • Registry hackek alkalmazása

    Az interneten több útmutató is található, például a HowToGeek részletes cikke.

    Fontos megjegyezni, hogy ezek a módszerek bizonyos kockázatokkal is járhatnak: jövőbeli frissítések problémásak lehetnek, illetve a rendszer stabilitása is csökkenhet.


    Milyen előnyei vannak a TPM 2.0 chipnek?

    Bár sok a kritika, a TPM 2.0 nem véletlenül került középpontba. Komoly előnyökkel járhat:

    • Biztonságosabb rendszerindítás
      A TPM ellenőrzi, hogy a rendszerfájlok nem módosultak-e illetéktelenül.
    • Erősebb adatvédelem
      Segítségével például a BitLocker meghajtótitkosítás még biztonságosabban működik.
    • Fejlettebb hitelesítés
      Biometrikus azonosítási rendszerek (például Windows Hello) háttértechnológiája is a TPM-re épül.

    Szerintem ez a biztonsági lépés logikus, de az alkalmazásának módja (pl. kötelező jelleg, kommunikáció hiánya) finoman szólva sem felhasználóbarát.


    Környezeti és fenntarthatósági problémák

    Az új követelmények miatt sok régi, egyébként tökéletesen működő számítógép válik használhatatlanná a Windows 11 számára. Ez pedig:

    • Tömeges elektronikai hulladékhoz vezet
    • Környezeti terhelést növel
    • Fenntarthatósági törekvéseket veszélyeztet

    Az Earth911 is kiemeli, hogy az elektronikai hulladék az egyik leggyorsabban növekvő hulladéktípus világszerte.

    Ahelyett, hogy a meglévő eszközök élettartamát növelnénk, inkább a fogyasztást erősítjük — ami ellentmond a „zöld technológia” céljainak.


    Összegzés: Biztonság mindenek felett?

    A TPM 2.0 kétségtelenül fontos szerepet játszik a modern számítógépes biztonságban. De a bevezetésének módja komoly társadalmi, gazdasági és környezeti dilemmákat vet fel.
    A kérdés nem az, hogy a technológia jó-e, hanem hogy hogyan kellene bevezetni, figyelembe véve a felhasználók szabadságát, pénztárcáját és a bolygónk jövőjét.

    🤔 Véleményem

    Szerintem a TPM 2.0 önmagában egy logikus fejlesztés, de nagyon rosszul kommunikálták a bevezetését.
    A felhasználók érthetően háborodtak fel, főleg a régi gépekkel kapcsolatos kizárás és az elektronikai hulladék kérdése miatt.
    Ez egy klasszikus példája annak, amikor a technológiai újítás mögött nincs megfelelő társadalmi és környezeti felelősségvállalás.

    Egy jobb megközelítés lehetett volna, ha pl. nem kötelező, csak ajánlott a TPM 2.0, vagy támogatják hosszabb ideig a régi gépeket is fokozatos átállással.

  • Modern akkumulátortechnológia, gondolatok a helyes töltésről

    Modern akkumulátortechnológia, gondolatok a helyes töltésről

    Az akkumulátortechnológia rengeteget fejlődött a NiCd és NiMH idők óta, de sok félreértés és ellentmondásos tanács kering a mai Li-ion és LiPo akkumulátorok helyes töltéséről. Nézzük végig lépésről lépésre, hogy mit takar a modern akkumulátortechnológia!

    Memóriaeffektus és tanulási mechanizmusok

    A régi NiCd és NiMH akkumulátorok valóban „megtanulták” a töltési szokásokat, amit memóriaeffektusnak hívtak. A modern Li-ion és LiPo akkumulátorok nem szenvednek ettől, tehát a teljes lemerítés és újratöltési ciklusok (azaz a formázás) már nem szükségesek, sőt, káros is lehet.

    A Li-ion cellák elektrokémiai viselkedése miatt az élettartam nem a ciklusszámtól, hanem a töltési feszültségtől és a hőmérséklettől függ leginkább.

    • A legjobb stratégia: Az akkumulátort 20–80% között tartani a legtöbb időben, mert a szélsőséges töltöttségi szintek gyorsítják az öregedést.
    • Ha muszáj 100%-ra tölteni, akkor ne hagyjuk sokáig teljesen feltöltve.

    A legtöbb modern telefon és laptop már használ optimalizált töltést, ami figyeli a szokásainkat, és például csak akkor tölti fel teljesen az eszközt, amikor valószínűleg használni fogjuk.

    Csepptöltés és túltöltés

    Csepptöltés

    Ez a régi technológiákra volt jellemző, amikor a töltő folyamatosan kis árammal töltötte az akkut, hogy a feszültség stabil maradjon.

    • A Li-ion akkumulátoroknál nincs szükség csepptöltésre.
    • Ha egy modern telefon/laptop eléri a 100%-ot, a töltésvezérlő leállítja az aktív töltést.

    Ettől függetlenül, hosszú ideig 100%-on hagyni az eszközt káros lehet, mert megnöveli a feszültséget a cellákban, ami hosszú távon gyorsítja az elhasználódást.

    Túltöltés

    Szerencsére a modern eszközökben lévő töltésvezérlő áramkörök megakadályozzák a túltöltést.

    • Amint az akku eléri a névleges maximális töltöttséget (~4,2V cellánként), a vezérlő automatikusan megszakítja az áramellátást.
    • Ha az eszköz jó minőségű és eredeti töltőt használunk, akkor a túltöltés nem jelent problémát.

    Kivétel: Ha rossz minőségű vagy nem megfelelő töltőt használunk, az lehet, hogy nem szabályozza megfelelően az áramerősséget és feszültséget, ami károsíthatja az akkumulátort.

    Töltési szokások és optimalizált töltés vs. véletlenszerű töltés

    A gyártók gyakran mondják, hogy a Li-ion akkumulátorokat nem kell egy meghatározott mintázat szerint tölteni, és ez nagyrészt igaz.

    Az Optimalizált töltés (pl. iPhone-oknál, Samsungnál, MacBookoknál) az alábbiakat csinálja:

    1. Megjegyzi a töltési szokásaidat.
    2. Az éjszakai töltésnél lassan tölti fel az akkut 80%-ig.
    3. Csak akkor tölti fel 100%-ra, amikor várhatóan használni fogod az eszközt.

    De mi van, ha nem mindig ugyanabban az időpontban töltöd a telefont?

    • Akkor az optimalizált töltés nem tud hatékonyan működni, és ilyenkor jobb kikapcsolni ezt a funkciót.
    • Ha véletlenszerű időpontokban töltesz, az nem árt az akkunak, feltéve, hogy nem hagyod rendszeresen 100%-on és nem hagyod teljesen lemerülni.

    Az univerzális töltőadapterek kérdése

    Régen minden telefonhoz adtak gyári töltőt, amit a gyártó optimalizált az adott eszközhöz. Ma már ezt a legtöbb cég költségcsökkentés és környezetvédelmi okokra hivatkozva elhagyja.

    Miért probléma ez?

    1. Nem minden töltő egyforma:
      • Egy olcsó, nem megfelelő töltő túl alacsony áramerősséget adhat (lassú töltés), vagy túl magasat, ami melegedést és gyorsabb akku-öregedést okozhat.
      • Az olcsó kínai utánzatok akár veszélyesek is lehetnek (túltöltés, gyenge szigetelés).
    2. Gyors- és normál töltők közötti különbség
      • A modern telefonok támogatják a gyorstöltést (pl. PD – Power Delivery, QC – Quick Charge).
      • Ha a telefonod nem kompatibilis a töltővel, akkor vagy lassabban tölt, vagy egyáltalán nem működik megfelelően.

    Milyen töltőt érdemes használni?

    • Ha lehet, a gyártó által ajánlottat.
    • Ha másik töltőt veszel, győződj meg róla, hogy támogatja az eszközöd specifikációit.
    • Kerüld az olcsó, márkátlan töltőket – jobb egy neves gyártó (Anker, Baseus, Ugreen, Spigen stb.).

    Hogyan töltsd helyesen az akkumulátort?

    Ne hagyd teljesen lemerülni! (20% alatt lehetőleg ne menj)
    Ne hagyd tartósan 100%-on!
    20–80% között töltögesd a legjobb élettartam érdekében.
    Használj megbízható töltőt és kábelt!
    Kerüld a túlmelegedést töltés közben!
    Ha egész éjjel töltöd, kapcsold be az optimalizált töltést!
    Nem gond, ha napközben többször rövid időre töltöd.

    🚫 Kerüld a teljes lemerítést (0%)!
    🚫 Ne hagyd hosszú időre töltőn 100%-on!
    🚫 Ne használj olcsó, ismeretlen töltőket!

    Ha így használod az akkut, akkor sokkal hosszabb élettartamot érhetsz el anélkül, hogy az eszköz idő előtt elveszítené a kapacitását.

     

    European Battery Alliance (Európai Akkumulátor Szövetség)

  • Eljött az idő a PC-k újratervezésére?

    Eljött az idő a PC-k újratervezésére?

    Néha elgondolkodom azon, hogy egyáltalán van-e értelme annak a káosznak, ami mostanra a PC-komponensek piacán kialakult. Ott van a processzor, a VGA, a RAM, az alaplap, a tápegység – mindegyik külön él a saját szabványai között, közben meg a felhasználó a sötétben tapogatózik, amikor kompatibilitási kérdésekről van szó. Míg a laptopokban és a konzolokban az egész rendszer egyetlen zökkenőmentesen működő egység, addig az asztali PC-k egy középkori gépösszerakó műhelyre emlékeztetnek, ahol minden illesztési pontnál esély van a meghibásodásra.

    Felvetődik a kérdés: ha a jelenlegi architektúra ennyire széthúzott és nehezen kezelhető, miért nem tervezzük újra az egészet?

    A jövő PC-je: kompakt, csendes, energiatakarékos

    Gondolj bele, milyen lehetne egy ésszerűen felépített asztali gép. Nem kellene 8-10 ventilátor, amik egy vadászrepülő hangját produkálják. Nem kellene külső kábelekkel bűvészkedni, hogy a VGA vagy a CPU elég tápot kapjon. Az alaplapba integrált energiaellátás, egyetlen hatékony hűtési rendszer és moduláris komponensek – mindez csökkentené a zajt, a fogyasztást és a helyigényt.

    Ha valaki azt gondolja, hogy ez utópia, akkor vessünk egy pillantást a konzolokra és a laptopokra. Az Apple M-szériás chipjei már most is bebizonyították, hogy a CPU, GPU és RAM integrálása nemhogy csökkenti, hanem inkább növeli a teljesítményt. A gaming laptopokban pedig már évek óta megoldott a kompakt, erős hűtés. Akkor miért nem lépünk többet, nagyobbat ebbe az irányba PC-s vonalon is?

    Megmaradhat a modularitás?

    A hardcore PC-sek biztosan most kezdtek el kapálni a pitchforkjaikkal, hogy „dehát a PC éppen attól PC, hogy minden cserélhető!”. Jogos, de ki mondta, hogy egy új dizájn el kellene, hogy vegye ezt? Egy újratervezett PC lehetne úgy is moduláris, hogy a VGA csak egy csatlakoztatható GPU-modul lenne, hasonlóan a CPU-khoz. A RAM pedig ötvözhetné a DDR és a VRAM előnyeit, amit BIOS/EFI szinten lehetne allokálni a CPU és a GPU között.

    Ami visszatartja a fejlődést

    Hát igen, a legnagyobb akadály az, hogy a jelenlegi gyártóknak egyszerűen nem éri meg a változás. Az NVIDIA, az AMD és az Intel már bebetonozta magát a piacra a mostani modell szerint. Nekik az a jó, ha külön termékként tudják eladni a CPU-t, GPU-t, RAM-ot, alaplapot. Ha mindezt egyetlen moduláris, egységes rendszerbe olvasztanák, azzal a profitot is egyetlen dobozba zárnák. Hát ki akarja ezt, amikor a régi struktúra is dönti a pénzt?

    Meg lehetne kerülni a nagy gyártókat?

    A legvalószínűbb válasz: egy tech óriás lép elő, aki kockáztat. Az Apple már megtette ezt a Mac-ekkel, de egy teljesen moduláris, gamer fókuszú PC még várat magára. Egy olyan cég, amelyik egy nyílt szabványra épített, hatékony architektúrát hoz létre, letarolhatná a piacot.

    Mi lenne, ha a PC-k és a laptopok között elmosódnának a határok?

    Ha az asztali PC felvenné a gaming laptopok optimalizált, csendes, hűtésileg és energiafelhasználás szempontjából is hatékony felépítését, az előbb-utóbb az egész piacot megváltoztatná. Talán nem lesz messze az idő, amikor az újratervezett PC már nem egy tornyokba rétegezett, ventilátorokkal telepakolt doboz lesz, hanem egy logikus, kompakt rendszer, amelyik végre értelmesen kezeli a hardvert. Az egyetlen kérdés: ki meri megtenni az első lépést?