Felesleges foglalkozni vele, mert nincs jelentősége. Csak te gondolod túl az egészet.
Egy hétköznapinak induló bevásárlás során volt részem egy olyan jelenet tanúja lenni, ami elsőre talán apróságnak tűnik, de ahogy mélyebbre ás az ember, kiderül: itt bizony egy egészen komoly probléma húzódik a háttérben.
A Corvin CBA-ban jártam, mikor tojást akartam venni. Szokásos rutinnal ellenőriztem, hogy a dobozban lévő tojások nem töröttek-e, tényleg L-es méretűek-e, ha már az van ráírva. Mellém ért egy idős hölgy, gondoltam, ugyanazt csinálja: nézelődik, válogat. Aztán leesett: nem csak nézeget. Cserél. Méghozzá módszeresen.
Az L-es tojásokat áttette egy M-es dobozba, az M-eseket pedig az L-esbe. Először nem hittem a szememnek, de aztán világossá vált, hogy ez nem véletlen. A hölgy „okosba” intézte: L-es tojást visz el M-es áron. A logikája egyszerű lehetett: „a CBA úgyis túláraz, most én húzom le őket egy kicsit”. Csakhogy ez a logika – bármilyen önigazoló – súlyosan téves.
Aki igazán megkárosodik
Nem a bolt bukja ezt a játékot. Ő majd eladja az M-es tojást L-es dobozban egy másik gyanútlan vásárlónak – magasabb áron, kisebb áruval. A „kár” tehát nem a multié, hanem egy teljesen ártatlan vásárlóé, aki azt hiszi, hogy minőségi, nagy tojást vesz, közben pedig méreten aluli, silányabb minőséget kap.
Itt nem csak anyagi kárról beszélünk. Ez bizalomvesztés. És ez nem áll meg a pénztárnál.
A márkák hírneve is sérül
Tegyük fel, hogy az átcserélt tojás épp egy neves, jól ismert termelő farm terméke. A dobozban viszont nem az ő tojása van, hanem egy olcsóbb, gyengébb minőségű CBA-s sajátmárkás termék – vagy akár egy törött darab is.
A vevő mit fog gondolni?
Nem azt, hogy „valaki kicserélte”, hanem azt:
„Ez a híres márka sem ér már semmit, még egyforma méretű tojást se tudnak adni, ráadásul törötten.”
Ez hírnévrombolás, amit nem a termelő okozott, hanem egy kis „tojáscsere a gazdaság jegyében”.
És persze a CBA sem jön ki jól a történetből. Mert a fogyasztó nem a nénit hibáztatja, hanem a boltot, ami „megint átvert engem”.
A járulékos veszteségek – amikről soha senki nem beszél
Ez az a pont, ahol a dolog igazán szintet lép. Mert ha valaki panaszt tesz, vagy jön egy hatósági ellenőrzés, akkor ez már nem csak erkölcsi, hanem pénzügyi és működésbeli kockázat is:
- A bolt belső vizsgálatot indít: kamera visszanéz, műszaknapló, készletellenőrzés.
- A NÉBIH vagy más hatóság kiszáll → jegyzőkönyv, mintavétel, lehetséges bírság.
- Az alkalmazottakat számonkérik, stressz, bizalmatlanság jelenik meg.
- A vásárlókban meginog a márkák és az áruház iránti bizalom.
- És hosszú távon mindez beárazódik a termékekbe – vagyis mi magunk fizetjük meg, amit más „kicsiben elcsalt”.
„Csak egy tojás…” – vagy mégsem?
Ez a sztori nem a tojáson múlik. Hanem azon a hozzáálláson, ami lassan beleivódik a hétköznapjainkba.
A kis csalás, amit senki sem vesz észre. A kis előny, amit más fizet meg.
Ez az, ami alattomosan, csendben szétzilálja a társadalmi bizalmat. Ami miatt egyre inkább azt érezzük: „itt mindenki csak magának húz, és én vagyok a balek”.
🗳️ Politikai színezete a hétköznapi csalásnak
Megdöbbentő belegondolni, hogy egy egyszerű tojáscsere a CBA-ban milyen szintű következményeket tud maga után vonni. A néni, aki ezt a trükköt alkalmazza, valószínűleg nem rosszindulatból, hanem kényszerből cselekszik – a nyugdíj nem elég, az árak az egekben, a spórolás kreatív formákat ölt. Ő maga lehet, hogy elkötelezett híve a jelenlegi kormánypártnak, akár őszinte, akár nosztalgikus indíttatásból.
Ám ha ez az eset baloldali médiumban kerül bemutatásra, az narratíva egy csapásra megváltozik:
👉 A néni nem egy bajba jutott idős vásárló lesz, hanem egy megélhetési bűnözésbe sodródott nyugdíjas,
👉 A CBA nem egy bolt, hanem a „tönkretett magyar gazdaság” szimbóluma lesz,
👉 És a történet egésze a jelenlegi kormányzati rendszer kritikájaként szolgál majd.
Miközben a valóságban a néni tette egyéni, nem koordinált, nem politikai szándékú – a politikai térfél rögtön saját céljaira hasznosítja, függetlenül attól, hogy maga az elkövető kinek a híve. Ezzel pedig – paradox módon – épp azok politikai törekvéseit gyengíti, akiket támogatni akar.
🔚 Zárszó – mert nem hallgatni kell róla
Nem a néni a főbűnös ebben a történetben. Hanem az a mentalitás, ami lehetővé teszi, hogy ilyen történetek „beleférjenek”. Mert ha elnézzük, megszokjuk – és ha megszokjuk, részévé válunk.
Egy apró csalás nemcsak pénzt vesz el, hanem emberek idejét, biztonságát és hitét is.
Szóval legközelebb, amikor a boltban valaki „kreatív tojáslogisztikába” kezd, gondoljunk bele: lehet, hogy épp valaki másnak a reggelijét, napját vagy bizalmát törjük ketté. Még ha nem is halljuk meg a roppanást.
